Utrofin, ami mindenkinek jó lesz

Sínen vagyunk, mint József Attila.
Most ezt érzem.
Na jó, Kay Davies (a molekula anyja) már úgy 5 éve elmondta ezt, aztán nagyon nem jött be neki. Úgy volt ő ezzel, mint Shrek és Szamár: ha látod a fényt az alagút végén, ne menj ki! Dr Davies azt mondta, látta - aztán tényleg nem ment ki és bennem azóta is van egy rendes hiátus az elcsendesedett utrofin-ügyben.
Nem tudom, hogy minek köszönhető az aktuális pezsgés, bár szinte valószínű, hogy az elvtársak magukhoz tértek a nyaralás után. Igazából mindegy is, számunkra az a lényeg, hogy történjenek a dolgok és most bizony történnek. Szeretem, amikor az alap optimista énemre ráraknak még egy lapáttal - mert persze nekem is vannak szar napjaim és olyankor remek dolog egy ilyen hírbe csimpaszkodva megpattanni a gödör fenekéről.

Picit időutazzunk és nézzük át (a teljesség igénye nélkül), hogy miként haladt a kutatás:
2008 - SMT C1100 vegyület 30000 közül a legsikeresebb lett az utrofintúlszabályozás terén, az oxfordi Summit cég kezdte meg a konkrétabb fejlesztést, majd stratégiai együttműködést kötöttek a kaliforniai BioMarin céggel
2010 - az éppen BMN-195 néven futó vegyület megbukott a sikeres egérteszteken a humán kipróbálás után
2011 - Summit visszaveszi az irányítást (ekkor hangzott el Dr Davies emlékezetes mondata "látom a fényt az alagút végén")
2012 - ismét SMT C1100 néven, újabb humán tesztek indultak, ezúttal folyadék formában juttatták a szervezetbe az anyagot. Sikert hozott az egészséges egyedeken végzett kísérlet, nőtt az utrofinszint a szervezetben
2013 - DMD-s pácienseken is teszteltek, de kiderült, hogy nem megfelelő a felszívódás az egészségesekhez képest, akik általában kevés zsiradékot fogyasztanak az elhízás miatt és ezért nem szívódott fel rendesen. Megismételték a tesztet úgy, hogy tejjel kellett bevenniük a gyerekeknek, és ezzel párhuzamosan dolgoztak egy újabb vegyület formáción. Most ebben az PhaseOut tesztben mindkettőt tesztelik, a régit (F3) és az újabbat (F6). Emiatt csúszott a projekt annyit, hogy elérkezzünk 2016-ba.

A fentiekben vastagon benne van, hogy nem leányálom a fejlesztés. Nyilván versenyt futunk az idővel, amit a kutatók pontosan tudnak.

Viszont most itt a hír és azt gondolom nem is akármilyen morzsa - csak hogy végre a lényegre térjek.

Ezutromid névre hallgat a szer újabban és még mindig a Summit fejleszti. Olyannyira, hogy a mai friss hír szerint gyorsító-pályára lépett az FDA-nál (Államok Gyógyszerügynöksége), sőt az EMA-nál is. Ez utóbbinak azért tessenek nagyon örülni, mert ez meg az EU Gyógyszerügynöksége. Vagyis nem kell fejben csomagolni, hogy az óceán túlpartjára emigráljunk a gyerekek érdekében, mert elvileg a közelünkben is adott lesz a lehetőség. Persze nyilván költői kérdés egyelőre, hogy itthon mikor lehet ehhez hozzájutni. Mindenesetre, ha itt lesz az ideje, ez gyorsabban és egyszerűbben fog menni, mint az exon skipping esetében. De ez csak az optimista becslésem, mert ennyire azért nem vagyunk előre.
A gyorsító-pálya praktikusan azt jelenti, hogy egyfelől kapott egy un. árva gyógyszer státuszt, amelyet a ritka betegségek kezelését szolgáló szereknek szokás adni. Ez amolyan ösztönző csomag, sok olyan lehetőséggel, ami segít a cégeknek a legalizálási folyamatban és piacra jutás körüli felhajtásban. Ezen kívül ami lényeges, hogy folyamatos konzultációs lehetőséget biztosít az FDA-val, ami azért kell, mert nem egy-egy szakasz lezárta után böffent rá valamit a hivatal, hanem lehet közben is okosan terelni a folyamatokat, illetve könnyebben juthat az "új gyógyszer jelöltek" listájára (ne feledjük, vadiúj szert engedélyeztetni sokkal nehezebb, mint egy már meglévő hatókörét szélesíteni). Jó eredmények esetén gyakorlatilag megvan a lehetőség a felgyorsított piacradobásra.
Ebből a helyzetből ráhajtani egy nem kettős vaktesztre ugyan merész húzásnak tűnik, de ugye az exon skipping esetében is bejött végül, hogy 21-re lapot húztak. Vagyis, ha a tervszerűséget nézzük, akkor adott 40 páciens, akiken a következő 6 hónapban tesztelni fognak. Ebből az következik, hogy 2017 őszére várjuk a kiértékelést és ha az sikeres, akkor elvileg akár zöld is lehet a lámpa.
Mit is mondhatnék... bazira szurkolunk.

Kinek jó az utrofin terápia?
Ez egy olyan szer, amely nem válogat a betegek között: MINDENKINEK JÓ. Sőt, természetesen a Beckereseknek is hasznos. Nem számít milyen a mutáció, mert ennek a kezelésnek semmi köze a disztrofint kódoló génhez. Az ezutromidot orálisan adható tabletta formában készítik ezúttal. Azt várják, hogy nemcsak lassítja a folyamatot, de optimális esetben meg is állítja. Tegyük hozzá, mint minden más szerre, erre is vonatkozik, hogy akkor jó a hatásfok, ha sok izmon tud dolgozni. Minél fiatalabban kezdik, annál jobb.

Mi az utrofin és miért kell nekünk?
Nagyon hasonló molekula a disztrofinhoz, amelynek termelődése a születéskor gyakorlatilag megáll és ennek helyét veszi át a disztrofin egy átlagos emberben. Az elvi lehetőség a termelésre persze megmarad és az utrofin modulátor ezt használja ki. Arra ösztönzi a sejtet, hogy újra termeljen. Ekkor az utrofin szépen elmegy a sejthártyához és beépül oda, ahová a disztrofinnak kellett volna. Volt lyuk, nincs lyuk. Elvileg ennyire egyszerű.

Elég lesz majd csak az utrofin?
Egyfelől azt sejtetik, hogy igen. Másfelől pedig azt, hogy igenis szükség van a koktélra. Tehát feltehetőleg azért első körben maradna a szteroid, a lisinopril és a spirolactone, az idebenon és az esetleges egyebek.
Itt jegyezném meg, hogy létezik egy másik utrofinserkentő is, mégpedig a biglikán, amely várhatóan erősítheti az ezutromid hatását (biglikánról hamarosan...)

Kis lépés vagy nagy lépés?

Volt itt egy kis futótűz a világ DMD-s közösségében...
Mérhetetlen örömmel tölt el, annak ellenére, hogy látszatra Misko tekintetében épp nem is ér pontot.
De ez csak a látszat.
Tehát vegyük sorban a történetet, hogy mindenki tisztán lásson.

Évek óta várunk igazi áttörésre, gyakorlatilag bármilyen terápiás megoldás esetében ezt vártuk/várjuk, de nyilván eddig is megvoltak azok az irányok, amelyek különféle okokból (fejlesztési ütem, lobbi, befektetések, stb.) preferáltabbak voltak. Ilyen az exon skipping (átugrás) eljárás is, amely leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a megfelelő szer a DNS hibáját oly módon javítja ki, hogy a problémás szakaszt (ahol a hiány van) átugorja és így segít a közel normális működést visszaállítani.

Kicsit bonyolultabban pedig azt, hogy az hibás DNS-ből, egy hibás pre-mRNS (azaz a "hírvivő" RNS, vagyis egy génátirat) képződik első körben. Ha közbeavatkozás nélkül megy tovább a folyamat, akkor az mRNS is hibás lesz és a riboszómákhoz (nevezzük "fehérjegyárnak") rossz tervrajz jut el. Ha pedig a tervrajz nem megfelelő, akkor a gyárban nem tudnak jó fehérjét készíteni. Ez a fehérje természetesen a disztrofin. Az a disztrofin, ami abban segítene nekünk, hogy stabil maradjon a sejthártya. De nem segít, mert a DNS-ben eleve hiányos a tervrajz. Namármost, ha a fentebb nevezett pre-mRNS (ne zavarjon meg senkit a sok betű az RNS előtt, ezekből annyi féle van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni) megbuherálják - azaz a hibás részhez odatapad egy picike vegyület, a PMO (morpholino), akkor a hibás szakasz, a soron következő átírásnál (a különféle RNS-ek folyton átíródnak sejten belül, míg egyszer csak fehérje nem lesz belőlük) nem fog szerepelni. Az átírási mechanizmus kihagyja. Így ugyan relatív nagyobb lesz a hiány, de mit bánjuk mi azt, amikor a végeredmény az lesz, hogy a fehérjegyár tud valamit termelni. A a "valami" már disztrofin lesz. Nem lesz teljes értékű, de működni fog.

Mit jelent ez a valóságban? Azt, hogy a Duchenne féle izomdisztrófiát enyhíti és ezáltal nagyjából Becker féle izomdisztrófia lesz a végeredmény.
Miért örülünk ennek? Mert az enyhébb lefolyású betegség klasszisokkal jobb életminőséghez juttatja a betegeket és meghosszabbodik az élet (a mai viszonyok között ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy le lehet élni egy teljes életet).
Kinek jó ez? Első körben csupán a betegek 13%-nak, ami nagyon kevés, Misko sem esik bele ebbe a csoportba. Azoknak a gyerekeknek lesz ez elégséges egy jobb élethez, akiknél az 51-es exont kell átugrani (kedves érintettek, nézzétek meg szépen a genetikai leleteket, ha bizonytalanok vagytok, abban minden benne van). Természetesen azoknak lesz a legjobb a hatás, akik a legfiatalabbak, hiszen ott még több az izomtömeg, amin a szer dolgozni tud.
Mi lesz a betegek 87%-val? A Sarepta Therapeutics azt ígéri, hogy felgyorsítva feszülnek neki a további fejlesztéseknek. Már vannak más exon jelöltek és már mennek is a klinikai tesztek az 53. és 45. exon esetében. A 44, 52, 50, 55, 8 exonok esetében preklinikai fázisban vannak és ott van még a 43 és 35-ös exon, amely gyerekcipőben van, de remélhetőleg nem lesz, ami megállítsa. Vagyis szépen eljutunk oda, hogy a DMD-ek cc. 50%-nak lehet majd megoldás találni exon skipping technológiával. A Sarepta matekja szerint, hosszú távon a betegek 80%-a lesz alkalmas a terápia igénybevételére.
Miért örülök annyira, ha ez Miskonak nem is jó? Nos, a helyzet az, hogy a mai napon az Egyesült Államok gyószerhatósága (FDA) jóváhagyta az Eteplirsent, amely a Sarepta terméke. Hosszú hadviselés volt ez, érthető módon. Ez az első olyan szer, ami úgy került a túlparton elfogadásra, hogy praktikusan, egyénre szabott génterápiát jelent. Ez felbecsülhetetlen érték. A terápiás szupersztráda végre fénysebességre kapcsolhat (vagy legalábbis majd megközelíti egy Bugatti Veyron sebességét):
- több szernek nyílhat meg az út a klinikai tesztek felé
- több génterápiás eljárást fognak más szemmel nézni a hivatalnokok
- nagyobb erővel fogják tolni a szekeret kutatók, befektetők, alapítványok (ki azért mert Nobel díjat akar, ki azért, mert rengeteg pénzt és hát azok sem elhanyagolhatóak, akik gyógyulni akarnak)
Mi újság kishazánkban? Egyelőre természetesen semmi. Az Államokban elvileg azonnal piacra dobják (értsd: kb. holnap), de a finanszírozás odaát sem gyerekjáték. Fogalmam sincs kinek a biztosítója fogja támogatni és ha nem, akkor mennyibe fog kerülni. Egyelőre minden friss, azt gondolom év végéig kitisztul, hogy mi a helyzet odaát, na meg hogy ebből mi az amit Európa meg fog érezni. Különös tekintettel arra, hogy az európai "tesó", a BioMarin szintén az 51-es exonra hajtott (más technológiával), de abbahagyta. A lényeg, ha eljut Európába, akkor a magyar érintettek is ráhajthatnak jó eséllyel, csak úgy, mint a Translarna esetében. De erről többet majd az idei londoni konferencia után...

7 éves

Rohan az idő. Rendjén is volna ez így.
De Misko nem átlagos kissrác.
Az ok ismert. A gyógymód még mindig nem.
Hát ezért a bökkenő, ezért a ránc a homlokomon, hogy rohan az idő.
Sokmindent elfogadtam, megemésztettem és elgyászoltam már az évek során.
De ettől még sosem fogom feladni a hitet és soha nem fog elfogyni az abba vetett bizalom, hogy minőségi életet éljen. Maximum az út során átalakul a minőségről alkotott fogalmam... mert az idő múlásával és a tudomány látszólagos toporgásával változnak az elvárások.
Ezt nem lemondásnak tartom, hanem adaptációnak. Alkalmazkodásnak a körülményekhez.
Félreértés ne essék persze: MISKO NAGYONIS JÓL VAN.
Elég jó a kondíciója az én megitélésem szerint. Az oka pedig legfőképpen a korai szteroid-kúra kezdésben és a rendszeres nyújtásban keresendő leginkább (talán az étrendkiegészítőkben is, de ezt valószínűleg sosem fog kiderülni).
3 és fél évesen kezdte a Calcortot és 5 és fél évesen a rendszeresebb nyújtást (heti 5 alkalom). Először  volt egy csodatevő Gabink, most pedig egy csodatevő Krisztánk. Mindketten maradandót okoztak. Gabi kreativitása létrehozta a játékos alapot, amellyel bevezetődött a rendszeresség, amit Kriszta tényleges rutinná fejlesztett. Tették ezt úgy, hogy mindig is a legszebb lelket látták/látják benne. Még akkor is, ha néha kicsit "balhés csávó".
Ó igen, nagyonis tud az lenni. S csak mérhetetlen türelemmel és feltétel nélküli szeretettel lehet leszerelni. Néha mind kiakadunk a nyersségén és tüskésségén, önfejűségén, makacsságán és akaratosságán. Máskor pedig el lehet olvadni, amikor - egyébként egyre gyakrabban - megmutatja érzékenységét, amelyet annyira véd és magába zár.
Pszichodrámára jár. Jót tesz neki. Ez teljesen egyértelmű. A gyilkos dínók fél év alatt gyógyító delfinekké szelidültek és a hétköznapokban is egyre jobban látszik a változás. Persze még van hová fejlődni, de máris könnyebb az élet. Van még mit megemésztenie...
Okos. De tényleg. Lenyűgöző, amilyen logikával tesz következtetéseket. A hozzá társuló sebesség legtöbbször remek, néha pedig érzem a bitek lassab mozgását. Talán betegségével összefüggő, talán nem. Egyre kevésbé gyűlik meg a baja a számokkal, bár egyértelmű, hogy nem ez a "szakterülete". A számára ismert matekműveletek memóriából jönnek és nem azért mert számol (persze nem értek hozzá, lehet, hogy ez így van rendben ennyi idősen). Viszont elképesztő a szókincse, ez messze meghaladja a korosztályos képességeket - érthető, sokat olvasunk, én meg nehezen tudok gyereknyelven, egyszerűen fogalmazni. Döbbenetesen jó a térbeli orientációja, amit persze már 2 és félévesen is csillogtatott, amikor 8 hónapnyi távollét után a brazil autópályán közölte, hogy itt kell lehajtani az ovi felé. Nem az eltévedős fajta.
Egyre szebben rajzol. A kezdeti sutaság és érdektelenség után szemet gyönyörködtető alkotások készülnek. Azt hittem, hogy ez a fajta finommotorika nem is tud majd ennyire szépen fejlődni, de rácáfolt. Persze nem bánnám, ha nem a falra kerülne néha a remekmű.
Fut - persze billegő csípővel és kacsázva, de megy neki.
Lépcsőzik - váltott lábbal, elég jó tempóban.
Fárad - igen, elég gyorsan el tud fáradni. 1500 m futóbringával és annyi. Gyalog jóval kevesebb. Eljött az idő, hogy beszerezzünk egy masszívabb babakocsit - az én gerincem már sosem fogja elbírni őt.

Ja és még mindig oda van a víz alatti világért. Persze a Jurassic Park és a paleontológia most nagyon előtérben van, de ha a "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre válaszol, akkor még mindig benne van a pakliban a tengerbiológia.

Mindezt most a teljesség igénye nélkül írom, születésnapján, amikor épp egy "friss" Brachiosaurus mellett társasozik Jónással.

WNT7A

Hogy miiii? Na hát én is így kezdtem olvasni, mert ha jól nézem már megint van valami új a nap alatt.
Nem, ez most nem konferencia update. Sorstársné dobta át a linket, hogy bogozzam ki.
Csak a felszínt sikerült megpiszkálni. De nem vagyok elkeseredve, mert, ha egy kutatásban szerepel az őssejt szó, akkor azért vannak bennem nagy kérdőjelek. Nagyon bonyolult és ingoványos terep. Ezen kívül tele van olyan, általam eddig ismeretlen aspektusokkal, mint a planáris sejt polaritás (PCP), amiről még most is csak halványan kapisgálom, hogy megeszik vagy megisszák.
Tehát viszonylag nehéz dolgom lesz érdemi összefoglalót készíteni a mechanizmusról, ezért inkább csak az írom le, amitket a publikáció után a különféle tudományos magazinok írtak.

Egy újszerű protein injekció mdx egerekbe juttatva megnövelte azok izomerejét és izomméretét. A kutatás a PNAS hasábjain jelent meg három napja. Dr. Rudnicki, az ottawai kutatócsoport vezetője példátlan és drámai hatásról beszél, amely nemcsak a disztrófiák kezelésében, hanem az atrófiák esetén is sikeres lehet. Annak ellenére, hogy a magam részéről még nem találkoztam ezzel a kutatással és még csak a professzor nevét sem ismertem eddig, egy olyan kutatóról van szó, aki a Kanadai Genetikai Társaság vezető személyisége és munkáját az MDA is támogatja 2011 óta.
Az már a kutatócsoport előző munkáiból kiderült, hogy egészséges szövetek esetében a WNT7A nevű protein segíti a növekedési és regenerációs folyamatokat. A Duchenne-es egereken végzett tesz pedig bebizonyította, hogy beteg szervezetben is dolgozik a szer, méghozzá kétszeres erővel dolgozott az izomméret megnövelésén és kevesebb volt az izomsérülés is.

A publikációról szóló kivonatokban és cikkekben mindig szót ejtenek az őssejtekről is, de komolyan nem tudom, hogy azért van-e beleírva, hogy több legyen a google-ben a találati szám vagy azért, mert valóban kapcsolatba lehet hozni a kutatást őssejtekkel. Minden esetre a prof a multidiszciplináris OHRI laborban dolgozik, ahol őssejtekkel is foglalkoznak...

Szóval a mechanizmus valahogy úgy néz ki, hogy ez a protein lead egy jeld egy Fzd7 nevű receptornak, amely beindít és felgyorsít regenerációs folyamatot a szatelita sejtek stimulálásával. Mindezt a már emlegetett PCP mechanizmuson keresztül teszi.

Angol verzió a Science Daily hasábjain olvasható

Halolaj

David Feder nem véletlenül "erőltette" ezt a témát már három évvel ezelőtt. Brazil kutatók azt figyelték meg mdx egereken, hogy az étrendkiegészítőként ismert EPA és DHA csökkenti a CK szintet és a mikroelhalások mennyiségét. A halolajkúra után az állatokban szignifikánsan csökkent a gyulladásban lévő területek aránya.

Röviden, a halolaj csökkentheti a tünetelőrehaladási sebességet.

Én a Lipidex-et adom Miskonak már majdnem három éve, de biztosan van kiváltó termék. Termékválasztásnál ügyeljünk a minőségre, hogy legyen is értelme annak, amit csinálunk - pl. érdemes megnézni mit írnak a gyártási folyamatról (hidegen sajtolva jó). A Lipidex óriási (kb. 1,5-2 cm) lágyzselatin kapszula, Miskot kivéve szerintem mindenki nehezen nyeli le. Csak akkor vegyétek ezt, ha a gyerek le tud nyelni lóbabot egyben.

Kapszulát szétbarmolni nem ér!!! Nem ott fog felszívódni, ahol kell.

A kutatás egyébként brazil és tervezik a humántesztet is.

Charmeseal

A leánykori néven poloxamer 188-ként emlegetett szerről Lakatos Andi épp bejegyzett erről a közelmúltban, így nem fűzök hozzá sokat, csupán annyit, hogy épp most folynak a hosszútávú toxicitási tesztek és 2013-ra tervezik az klinikai próbákat. Ha pedig minden megfelelően alakul, akkor 2016-ban emelhetjük le először a patikapolcról.
A jövőbeni felhasználást egyébként úgy kell elképzelni, mint a cukorbetegeknél az inzulinozást.
A P188-al kapcsolatban azért volt egy dolog, amin a konferencián tartott előadáson elszomordtam. Az első, 2005-ben végzett kutatások a kardiomiopátia kezelésről szóltak. Ezek után, a későbbi eredmények azt mutatták, hogy a vázizmokra is gyakorol hatást a szer, azonban a jövőre induló humántesztet úgy állítják majd be, hogy csak a tüdő és a szív van fókuszban. Ezek szerint az állattesztek mégsem voltak várakozáson felüliek.
A Charmeseal ugye azért jó, mert egy nagyon gyakran alkalmazott anyag és talán gyorsabban átmegy a bürokrácián. Ugyanakkor a cég non-orphan, azaz "nem ritka" indikációra is fejleszti, ami rossz esetben fiókba teheti a szert. Tehát mindent összevetve egyik szemem sír, a másik nevet, miközben nagyon drukkolok, hogy a DMD csapásvonalon érjen célba a sejthártya-sebtapasz.

Action Duchenne Konferencia 2012 - Tüdőmanagement

Már megint fel vagyunk dobva.
A profi szervezés, a jelenlévő családok, a kutatók és alapítványok nagyon inspirálóan hatnak az emberre. De nem csak inspiráló egy ilyen rendezvény, hanem megnyugtató is. Itt szinte kézzel fogható a kutatás expresszvonata. Mert ez most már tényleg erre hasonlít és remélem, hogy jövőre TGV-vel lehet majd párhuzamot vonni.
Tudom, hogy otthon, a fotelban ülve nagyon nehéz elképzelni, hogy mitől is vagyok ilyen lelkes, mert egyelőre egyikünk sem úgy megy a patikába, mint egy cukorbeteg. De mégis, már megint van valami izgalmas a látóhatáron. Na jó-jó, nem adj uram, de azonnal stílusban, ugyanakkor mégis úgy érzem három nap után, hogy lassacskán karnyújtásból piszkálgatjuk a doboz szélét.
Néhány konkrétumról már hallottatok, most jöjjön egy olyan téma, amely már msot is fontos a mindennapokban:

Tüdő-management
Nagyon örülök annak, hogy egymás után két előadást végigülve arra jutottam, hogy a mi NM Centrumunkon belül a törökbálintiak hozzáállása és szakértelme tökéletes összhangban van a rendes nyugateurópai szinvonallal. Az persze már más kérdés, hogy az idősebbek légzéstámogatása mennyire megoldott (majdnem semennyire), de az látszik, hogy a féléves rutinban elvégzett vizsgálatok, az esetlegesen előírt légzőtorna és a prevenciós hozzáállás jó írányba mutat. Sőt, azt kell mondjam, az odafigyelést itthon korábban kezdjük (ahogy most látszik nem alaptalanul), mint ködös albionban.
Bemutattak lélegeztető és köhögtető gépet, elmondták, hogy melyiknek mi a szerepe és miért fontos. A köhögtető gép használatát akkor érdemes elkezdeni, ha úgy halljuk, hogy a köhögés halkul. Angliában úgy oldják meg a helyzetet, hogy a kórházból ki lehet kölcsönözni gépet akkor, amikor éppen szükség van rá (pl. valamilyen vírusinfekció során). Eleinte elképzelhető, hogy elegendő a szülőnek egy "haspréssel" rásegíteni (a technikát nyilván el lehet sajátítani Törökbálinton) vagy egy gép nélküli lufiszerű balonból levegőt préselni a tüdőbe, ami erőteljesebb köhögést tud előidézni.
A köhögés segítő gépet úgy kell elképzelnünk, mintha egymás után kapcsolnánk be a hajszárítót és a porszívót. A légvétel során kb. 3mp-en keresztül levegőt présel a tüdőbe, majd egy gombbal átkapcsolva megváltozik az irány és kiszívja a levegőt a tüdőből felszakítva a megült váladékot. Fontos a "tüdőtakarítás", akár kisebb vírusfertőzéseknél is, mert megelőzi a nagyobb bajokat. Anesztézia után is szokták alkalmazni és általános értelemben véve pedig hatékonyan segít azoknak, akik napközben is elálmosodnak, mert már nem olyan erőteljes a légvételük. A köhögtetőt használók továbbá visszanyerik hangerejüket is.
Elmondták, hogy éjszakai légzéstámogatásra már akkor szükség van, amikor éjszaka a REM fázisban már 7%-os az oxigénkiesés. Ekkor olyan gépet alkalmaznak, amely által a széndioxid távozni tud.

Öt tünet, ami a csökkent légzőképességről árulkodik: reggeli fejfájás, általános fáradság, csökkent étvágy, napközbeni elbóbiskolás, rossz éjszakai alvás.

A gyerekek nagy része általában jól viseli a légzéstámogatást, mert hamar rájönnek, hogy jobban érzik magukat tőle. Ugyanakkor nem mindenkinél lehet elsőre eltalálni a megfelelő maszkot, így az első fél év sokaknál jár bizonyos mennyiségű megpróbáltatásokkal. Szerencsére azonban sokféle méretű és formájú maszkor lehet beszerezni, így mindig van remény, hogy az ember megtalálja a megfelelőt.

TACT

A TACT a TREAT-NMD terápiás tanácsadó testülte. A testületet azért hozták létre, hogy az érdemleges kutatások valóban fentmaradjanak a rostán.
Amikor három éve először összeszedtük, hogy hol és milyen kutatás folyik éppen, akkor azt tapasztaltuk, hogy 160-nál is több próbálkozás folyik egyszerre, hektikus támogatási rendszerben. Sokan tűnnek el a süllyesztőben ilyen-olyan okok miatt. Mert az ok nem mindig a pénzhiány. Rendben, lehet a relatív értelemben vett amatőr hozzáállás. Ezzel persze igazából nem bírálni szeretném a kutatókat vagy az egyéni szülői ambíciókat, de tény az, hogy aki rájön pl. arra, hogy a pókméreg a srácoknak hasznos, az egymagában nem biztos, hogy jól tudja marketingelni a projektet, ismeri a gyógyszerügynökségek útvesztőit, meg tud szervezni egy klinikai próbát, amely tesztnek jól kell meghatározni a folyamatát és a céljait. Röviden, roppant sok a buktató még egy jó szernek is, valamint jobb elkerülni egy reménytelen próbálkozásba történő pézinjekciót.
A TACT tehát mindenkin segít egyszerre: segíti a szülőket (általa nem keltenek felesleges reményeket, ugyanakkor megtudják miben van valós lehetőség), segíti a kutatókat (tovább tudja lendíteni őket a megfelelő irányba) és segít az invesztoroknak (világossá teszi számukra a befektetési útvonalat). Ez egy sok-sok tagot számláló testület, amely független véleményezést szolgáltat a neuromuszkuláris közösségnek. Évente több alkalommal üléseznek (legutóbb a közelmúltban Csehországban), amikoris a megjelent tagok átbeszélik a beérkezett anyagokat és adnak egy nyilvános értékelést azokról. Ez a véleményezés útbaigazítást ad a továbbiakban az alapítványoknak is arra vonatkozólag, hogy hová irányítsák a felhalmozott alapokat.
Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi van akkor, ha egy szert nem a feljlesztők elvárásainak megfelelően minősítenek. Erre láthatunk is példát a laminin és a poloxamer esetében. Ezek 2010-ből származó minősítések, amely szerint a kutatókat további állatkísérletek elvégzésére szorítják. De ez nem hátrány, sőt. Biztosabbá teszi az útvonalat, bár kétségtelenül hosszabbá. Az eredmény pedig mindent összevetve magáért beszél, a poloxamer esetében a preklinikát éppen zárják és a jövő év elején kezdik az ígéretes humánteszteket.
Ami még ebben a testületben zseniális, hogy amolyan világ proletárjai egyesüljetek módon valóban szorosan összefon mindent a DMD világában. Működésével pl. csak látszólag hosszabbította meg a poloxamer tesztet. Ugyan további preklinikát javasoltak, de a javaslattal elnyerték az alapítványok gyorsabb támogatását. Az alapítványoknak pedig nem kellett további drága időt és pénzt arra fordítani, hogy szakvéleményeket gyűjtsenek be.
Vannak gyógyszerreménységeim, amelyeket nagyon szeretnék a jövő áprilisi véleményezendők listájában látni már...

HT-100 a Halo Therapeutics-tól

A tavaly alapított cég azért izgalmas vállalkozás, mert teljes egészében DMD-s alapítványok (14db)  tulajdonában van. Az apparátus nem nagy, de annál elkötelezettebbek. Egy halofuginone nevű szerre mozdultak rá, teszem hozzá nem véletlenül. A szert már kr.e. 4700-ban is használták, hiszen egy Dichroa febrifuga nevű növényből viszonylag egyszerűen kivonható. A hortenziafélékhez tartozó örökzöld növény szerepel az 50 legfontosabb kína gyógynövény listáján. Magyarul említik lázfűnek, amely nevet feltehetőleg azért kapta, mert maláriaellenes szert fejlesztettek belőle a múlt század negyvenes éveiben. Ez végül nem bizonyult hatásosnak, így állatgyógyszer lett belőle, amelyet a mai napig használnak.
Miért tűnik első ránézésre jolly jokernek a HT-100? Nos leginkább azért, mert a Duchenne betegség kezelésének szentháromságával van felruházva. Azaz antifibrotikus, gyulladáscsökkentő és regeneráló hatása van. A prezentációt tartó cégvezetővel volt alkalmam beszélgetni AD előadáson kívül és, ha levonom az alaphozzáállást, mely szerint, ha kutató/gyógyszeripari dolgozó alapítványi képviselővel beszél a saját fejlesztéséről, akkor felturbózza a lelkességet, akkor ez a szer még mindig elég jónak tűnik.
Az egértesztekből állítólag dunát lehet rekeszteni, ami nekem mégis elgondolkodtató, hogy dko vagy telomerdeficiens egereken nem tesztelték és már nem is fogják, mert 2013 első felében menetelnek tovább a humántesztekkel (azért végeztek retriever tesztet is, az nyilván reprezentatívabb). Ez akár jó is lehet, de veszélyei is vannak, hiszen tudjuk, hogy az mdx egerek nem eléggé betegek ahhoz, hogy jól reprezentálják azt, ami a fiúkkal igazából történik. Ez esetben ezt azért tartom kvázi veszélynek, mert a céget alapítványok finanszírozzák. Vagyis, ha sokat költenek egy nem működő molekulára, akkor az a többi értelmes dologtól veheti el a pénzeket. De ennek persze a fordítottja is igaz, ha működik a szer, mert akkor épp hogy felgyorsulhatnak az események. (Amire megvan az esély, mert együttműködésben vannak a DART Therapeutics-al, de erről majd máskor).
No de kanyarodjunk vissza az egérteszthez. Mdx modellen azt figyelték meg, hogy a nagyon korai szakaszban megkezdett kezelés esetében az egér gyakorlatilag beteg sem lesz. Ez persze aktuális közösségünknek első hallásra nem kifejezetten érdemi hír, hiszen ez azoknál fog pontot érni, akiket nagyon korán diagnosztizálnak majd a jövőben. Ami mégis bizakodásra ad okot, hogy idősebb egereket is teszteltek és megfigyelték, hogy nemcsak megállította a sorvadási progressziót, de még javított is az állapoton.
A szer egyébként szerencsés esetben gyorsan átmehet a gyógyszerügynökségeken (FDA, EMA), mert rengeteget volt tesztelve (8 klinikai vizsgálat, de nem DMD).
Mellékhatások tekintetében annyit tapasztaltak, hogy nagy dózisban szédülést és hányást okoz. De ezt meg fogják oldani, a szer átcsomagolásával (pl. majd kapszuláznak, ami a bélbő felszívódva már nem okoz hányást).
Ami a jövő évi terveket nézve jó hír, hogy a humánteszten sokféle dolgot fognak párhuzamosan kipróbálni, ami szintén gyorsíthat a folyamatokon. A nyolc hónaposra tervezett, öt központos (mind az Államokban lesz) teszt során kipróbálják a szert ambuláns és nem ambuláns, szteroidos és nem szteroidos (és ezek kombinációi) betegeken is.
Tehát drukkolunk és lelkesek vagyunk, mert ha már a TACT (erről is majd egy másik posztban) is így tesz, akkor jó okunk van rá.

EAMDA 2012

Őszintén?
Nem indult túl jól a dolog...
Pénteken és szombaton meghallgattam néhány olyan előadást, amelyet vagy már hallottam vagy nem éreztem magunkra vonatkozónak vagy oly mértékben aktuálisnak, hogy fel tudjam vállalni még egy gombolyag görgetését. Kivéve talán egyet, amely arról adott praktikus információt, hogy mozgáskorlátozott embert hogyan kell segíteni a praktikus mindennapokban. Ez több szempontból is érdekes. Egyfelől azok számára, akik ilyen betegekkel dolgoznak (eü szakemberek, önkéntesek), másfelől pedig a rutintalan szülő számára. Persze gyakorlással nyilván ki lehet tapasztalni a mikéntet, de mennyivel egyszerűbb, ha van eleve egy szép ábrákkal ellátott know-how, ami leírja, hogy hogyan nem fáj a gyerekeknek és mitől nem lesz gerincsérvünk.
Van a témában egy remek kiadvány is, amelyet le fogunk fordítani.
A szombaton megtartott előadásomat nem éreztem kimagasló teljesítménynek; Herczegfalvi doktornővel meg is beszéltük, hogy ez egy külön műfaj. Van, aki porondra született és van, aki sok gyakorlással el tud érni valamit. Én bátran mondhatom, hogy egyelőre egyik kategóriába sem tartozom.
A mellkasomon megjelenő vörös voltok és az izgulás tökéletes megteszik, amit meg kell. Belezavarok a mondandómba, alkalmatlan leszek a multitaskingra és nem mondom el kereken, amit akarok. Persze azért van már egy-két rutineljárásom, hogy némi értelmes látszatot keltsek, pl. kendőt teszek a nyakamba, az elkészített prezentációt mégsem vetítem le és viszek magammal egy jegyzettömböt, amire pink filctollal, nagybetűkkel felírom a kulcsszavakat, de még így sem gondolom, hogy elég edzett vagyok. Hiába, nem vagyok én Hozleiter Fanni...
Ami viszont biztos, hogy anyukámnak hálás lehetek a többnyelvűségért. Mert remek dolog az embereket anyanyelvükön megszólítani. Szerencsére, velem ellentétben Oberrecht Gabi tényleg összeszedett volt, elmondta azt is, amit nekem kellett volna és a háttérben felvetített Bánlaki Szabolcs képek pedig elképesztően impresszívek voltak. Szabolcs igazán tehetséges fotós, aki a dunabogdányi tábort fotózta.
Számomra az eredeti terv szerint a program délben véget is ért volna, de a gyermekmegőrző nagyik jóvoltából végül este tíz után ballagtam haza és nem bántam meg, sőt.
Megismerkedtem vére személyesen Mosolykával, aki tényleg mosolyog és minden SMA-jának ellenére csajos, szórakoztató és túlzás nélkül jó társaság. Barátságot kötöttem egy francia nővel, aki manapság a francia a DMD alapítványban dolgozik, de régen kutatóként tevékenykedett és ő volt, aki az első plazmid disztrofint előállította 30 évvel ezelőtt az első in vitro Duchenne teszthez. Számomra ő volt ott a két lábon járó történelem. A vacsoránál pedig csupa délszláv ült az asztalomnál, akik hozták a megszokott balkáni hangulatot, a jól megszokott "hihetetlen" történeteikkel.
Mindig kiderül, hogy lehet fordítani a dolgokon, ha eléggé ki tudjuk nyitni lelkünket a finomságokhoz.

Interjú Mark Febbraio és Gordon Lynch Duchenne kutatókkal, akik felfedezték a BGP-15 betegségre gyakorol pozitív hatását

Dr. Febbraio és Dr. Lynch az ausztráliai Baker Intézet munkatársai, az N-Gene DMD kutatócsoport tudományos vezetői. Literáti Nagy Péteren kívül nekik köszönhetjük, hogy újabb csillag jelent meg a horizonton. A Nature magazin áprilisi számában megjelent cikk óta új lendületet vett a kutatás. A molekula hatásáról és a jövőről kérdeztük őket.

• Összefoglalnák röviden, mi az újdonság az Önök megközelítésében?
• Arra jutottunk, hogy a Hsp72 megnövelt szintje izomsorvadásos egerek izmaiban fokozza az izomerőt, lassítja a betegség előrehaladását és több mint 20 százalékkal növeli az egerek élettartamát. Egyik módszerünk az volt, hogy az egereket Hsp72-t fokozó készítménnyel kezeltük. Sikerült javítanunk a Ca2+ -ATPase (SERCA) sarkoplazmatikus/endoplazmatikus retikulum működését, ami az izmok Ca2+ szintjének ellenőrzéséért felelős fehérjepumpa, és azt tapasztaltuk, hogy ez képes az MD-s betegek izomzatának romlását csökkenteni. Az izmok magas Ca2+-szintje olyan biokémiai folyamatokat indít be, amelyek lebontják az izomrostokat, a SERCA-működés javítása védi az izmokat az idő előtti romlástól. Ha az egerekben észlelt látványos hatást emberen is elérnénk, akkor valószínűleg kitolhatnánk azt az időpontot, amikor a beteg már nem tud járni, amikor lélegeztetésre szorul, és ami a legfontosabb, tovább élhetnének, jobb életminőséggel.

• Kutatásuk során milyen változásokat észleltek az mdx/dko egereknél, és mennyi ideig tudták fenntartani a megváltozott állapotot?
• A mind transzgén, mind klinikailag alkalmazható gyógyszeres terápia által elért Hsp72 indukálása növelte az izomerőt, és javította fiatal mdx és dko egerek súlyosan károsult rekeszizmának szövettani tulajdonságait. Lényeges, hogy a Hsp72 megnövekedett szintje csökkentette a gerinc görbülését (kyphosis) és növelte a súlyos állapotú dko-egerek élettartamát. Mdx egereket 12 hétig (3-4 hetes kortól), a dko egereket pedig legalább hat hétig kezeltük. Dko egerek egy másik csoportján a kezelés élettartamra gyakorolt hatását vizsgáltuk. Úgy láttuk, hogy az egerek jól viselték a hosszabb kezelést is. A Hsp72 farmakológiai úton való létrehozását alkalmazó kísérleteinket csak fiatal mdx és dko egereken végeztük, és a DMD-t sok esetben csupán a betegség előrehaladtával diagnosztizáltuk, amikor a működési rendellenesség már nyilvánvaló. Disztrófiás egerek korai kezelését tehát gyakran nehéz emberre „lefordítani”, és korábban azt tapasztaltuk, hogy a növekedést elősegítő kezelések, pl. a miosztatin-gátló antitest, csak akkor hatékony, ha az mdx egereknél korai, nem pedig előrehaladott fázisban alkalmazzák. A Hsp72 disztrófiás izomban történő létrehozása terápiás jelentőségének teljes tisztázásához azt is fontos vizsgálni, hogy a Hsp72 felülszabályozása megőrizheti-e az izomműködést, javíthatja-e idősebb mdx és dko egerekben a disztrófiás állapotot abban a fázisban, amikor a DMD klinikai kezelését általában megkezdik.

• Kutatásuk DMD-s izomban csökkent SERCA-fehérje aktivitást mutatott ki. Önök szerint mi lehet ennek az oka? Esetleg a szabad gyökök magas koncentrációja?
• A DMD patofizológiája igen bonyolult. Elképzelhető, hogy a szabad gyökök magas koncentrációja is hozzájárul számos fehérje, például a SERCA szerkezetének és működésének romlásához. Az az általános vélemény, hogy a disztrófiás izmok fokozott sérülékenysége érzékennyé teszi őket a Ca2+ beáramlására, és mivel ehhez járul még a diszfunkcionális SERCA, a DMD együtt jár a sejtközi Ca2+ krónikusan magas szintjével, ami gyulladásos és izomromboló folyamatok beindulásához vezet.

• BGP-15 kombinálása antioxidánssal befolyásolhatná a SERCA aktivitást? Ha igen, van ötletük, melyik antioxidáns jöhet számításba?
• BGP-15 és valamilyen antioxidáns kombinálásával folytatott kezelés alkalmas lehet, de előbb alapos teszteket kell végezni a DMD mindkét rágcsáló-modelljével. A létező antioxidáns-terápiák (táplálkozási beavatkozások) hoztak némi eredményt, de ennek a megközelítésnek komolyabb tesztjét legjobban az izomműködés javulásából értékelhetnénk. Még nem találtuk meg a legalkalmasabb antioxidánst.

• Kutatásaik során mdx és dko egérmodellt egyaránt alkalmaztak. Szükségesnek tartják telomerhiányos (Sacco et al, 2010) egerekkel is kísérleteket végezni, mielőtt emberkisérletbe kezdenek?
• A mi kutatásunk egyik legfőbb erőssége az, hogy kísérleteinkben a DMD két, egymást kiegészítő rágcsáló-modelljét, az mdx disztrófiás és a dko egeret használtuk. A DMD legszélesebb körben alkalmazott állatmodellje az mdx disztrófiás egér, amelynek disztrófiás génjében pontmutáció van, és az izomszövetből hiányzik a disztrofin. Bár az X kromoszómán való öröklődés mintája megegyezik a DMD-ével, az mdx egér fenotípusa eltérő. Mdx egerek végtagizmai általában jóindulatúbb fenotípust mutatnak, bár valójában gyengébbek (pl. erejük keresztmetszet-területenként sokkal kisebb, mint vad egerek izma), és sokkal érzékenyebbek az összehúzódások okozta károsodásra, mint a vad egereké. Mdx egereknél fennáll a disztrofin-szerű fehérje, az utrofin kompenzáló felülszabályozása, és részben ez indokolhatja joindulatúbb fenotípusát. Az mdx egerekkel ellentétben a dko egerek komoly izomvesztést/gyengeséget mutatnak, és a DMD-re inkább jellemző, rövidebb élettartamot. A két modell együttesen kiemelkedő fontosságú a disztrófia patofiziológiájának megértéséhez, mivel a disztrofin és az utrofin funkcionális szerepe nem világos, és a dko-modell fenotípusok vizsgálatából rengeteg információt nyerhetünk. Mdx és dko egerek kezelése eredményességének egyértelmű bizonyítása adhat nekünk bíztatást arra nézve, hogy érdemes emberkísérletekkel folytatni.

• Véleményük szerint a BGP-15 egyedüli terápiává válhat, vagy inkább kiegészítő kezelés lehet pl. utrofin-terápia vagy exon-ugrás mellett?
• Terápiás stratégiák kellenek a disztrófiás kórkép, illetve a páciens életminőségének javítására. A sikeres gyógyszerezési eljárások segíthetnek a betegeknek a túlélésben, ily módon részesülhetnek olyan génterápiákban, amelyeket csak ezután fognak kidolgozni és alkalmazni. A DMD jelenlegi aranyszabály-kezelése a szteroid, amelyet elsősorban a gyulladások enyhítésére használnak, bár hatásmechanizmusa jórészt ismeretlen. Ezeknek a szereknek sajnos hosszú távon mellékhatásai vannak, pl. folyadék-visszatartás, hízás, magas vérnyomás, fekélyek, és egyes esetekben visszamaradt növés. Léteznek olyan megközelítések, amelyek génterápiát és sejtterápiát alkalmaznak a genetikai hiba kijavítására. Ezek a terápiák talán gyógyulást hozhatnak, de addig is hatékonyabb kezelésekre van szükségünk, amelyek segíthetnek a páciensnek a túlélésben és javítják életminőségét. A Hsp72-t megcélzó vegyületek valamikor egyedüli kezeléssé fejlődhetnek, de még valószínűbb, hogy más kezelésekkel, köztük ígéretes gyógyszerekkel vagy a jövőbeli gén- és sejtterápiákkal kombinálva alkalmazzuk majd őket.

• Tudjuk, hogy cukorbetegség esetében a három hónapos teszttel kiváló eredményeket értek el. Gondolja, hogy ez a DMD esetében is elegendő, vagy pedig hosszabb laboratóriumi tesztekkel számol a klinikai kísérletek előtt?
• Meg kell vizsgálni, hogy a betegség előrehaladott stádiumában lévő egerek is jól reagálnak-e a kezelésre, javul-e az izomszerkezet/működés, vagyis javítható-e az életminőség. Az időpont megválasztása igen fontos a kezelés sikere szempontjából. Meg kell tudnunk, hogy a kezelés későbbi szakaszban való megkezdése jár-e előnyökkel, különösen, ha már megjelent a fibrózis és egyéb, összehúzódásra alkalmatlan sejtek. Ezeket a kísérleteket először csak egereken lehet elvégezni.

• Nem tartanak attól, hogy a rövid időtartamú kísérletek esetleges kudarca megingatja a befektetők bizalmát?
• Épp a bizalomvesztés elkerülés céljából hosszabb távú kísérleteket javasolunk dko és mdx egereken, és keresünk támogatókat ezekhez a fontos kísérletekhez. Az alapos, klinikai kipróbálás előtti tesztelés erősíti a befektetők bizalmát.

• Amennyiben terápiájuk eljut a klinikai stádiumba, melyik betegcsoport számára remélnek megoldást (korai, ambuláns, nem-ambuláns stádium)?
• Izgalmas megállapításokat tettünk, amelyek azt mutatják, hogy a BGP-15 hatékonyan javítja az izomműködést és fékezi a betegség előrehaladását súlyos állapotú egerekben, ha az állatokat a lehető legfiatalabb korban kezdtük kezelni. Ez hasonló ahhoz, ha DMD-s fiúkat a diagnózis után a lehető leghamarabb elkezdik kortikoszteroiddal kezelni, hogy a lehető leghatásosabban lassítsák a betegség kibontakozását. Feltételezhető, hogy ennél a betegségnél a korai beavatkozás a legeredményesebb; ezért követtük mi is ezt az eljárást. A folytatólagos kísérleteinkből majd megtudjuk, vajon a későbbi gyógyszerezés is hatásos lehet-e. Ha igen, az a betegekre nézve nagy jelentőségű megállapítás lenne, ezért is fontosak jövőbeli kísérleteink.

• Lehet, hogy eljárásuk más izombetegségeknél is használható lesz? Ha igen, melyeknél?
• Jelenleg nincsenek információk arról, hogy a Hsp72 (vagy más Hsp indukció) potenciálisan javítanák az izomdisztrófia más formáinak patofiziológiáját. A megnövekedett Ca2+ beáramlást kapcsolatba hozzák más örökletes izomdisztrófiákkal (CMD), köztük azokkal, amelyeket a laminin-alfa2 lánc meghibásodása okoz. A CMD-nál általánosan alkalmazott egérmodell, a 129P1 ReJ Lama2 dy/dy (129 ReJ dy/dy) disztrófiás egér, amely a laminin alfa2 láncban mutációja van, vázizmaiban kétszer-háromszor magasabb a sejtközi Ca2+ szintje, mint a kontrollállatok izmaiban, és a megnövekedett Ca2+ beáramlás hozzájárul a súlyos izomsorvadáshoz és gyengeséghez, amit korábban 129 ReJ dy/dy disztrófiás egereknél mértünk. A SERCA aktivitás Hsp72 által beindított megtartása ugyancsak képes lehet 129 ReJ dy/dy egerek izmaiban csökkenteni a sejtközi Ca2+ szintet, ezzel javítani disztrófiás kórképüket. Tovább kell kutatnunk, hogy jobban megismerhessük a Hsp72 és más, hősokk fehérjék klinikai potenciálját.

Azokra a kérdéseinkre, hogy a mikor kaphatnak zöldutat a humán tesztek, egyelőre nem kaptunk választ. Mint ahogy azt sem lehet megbecsülni ebben a stádiumban, hogy mikor lehet a BGP-15-ből patikaszer és azt sem, hogy mennyibe fog kerülni.

Rövidhír a protein terápiákról

Dr. Dean Burkin egy cikkben bejelentette, hogy protein terápia kombinációt próbálnak ki. Az MG53-at egészítik ki laminin-111 hatásával. Nem csak azért tetszik ez nekem, mert megvan a "perszehogymegmondtam" érzésem, hanem azért, mert amíg a laminin-111 a sejt membrán külsején viselkedik úgy mint egy sebtapasz, addig az MG53 ugyanezt teszi a membrán belső felületén.
Persze sok a feltenni való kérdés - írtam is a kutatónak és ismerjük a szokásos problémaköröket: ami egéren működik, az emberben is fog? és miért csak mdx egereken vizsgálják? és még sorolhatnám.

Jó hallani, hogy Kay Davies tanácsát (ami igazából talán nem is az övé, de tőle hallottam nagy nyilvánosság előtt) megfogadják és látják, hogy a tökéletes megoldás felé vezető út a terápiák kombinálásán keresztül vezet.

Gördülő segédezközök és más hasznosságok az Otto Bocknál

Az SMA-soknál akadtam az Otto Bock nevű cégre és nagyon hasznosnak találom. Korrekt honlap és jónak látszó termékek - csak azért bizonytalankodom, mert én magam még nem szereztem be tőlük semmit. De nem lesz ez így sokáig, mert bár Misko tényleg kiváló kondiban van magához képest, azért az látszik, hogy pl. babakocsi nélkül nem jó ötlet hosszabb utat tervezni és a meglévő esernyő babakocsink csak 20kg-ig van szavatolva, no meg szűkös is már neki.
Ennek a cégnek pedig profi termékei vannak és van, amit fel is lehet íratni belőle - bár ennek nyilván durva bürokráciája van, utána kell még járni.
A német honlapjukon persze sokkal nagyobb a választék és, amit igazán a legjobbnak ítélek a saját igényeinkhez babakocsi témakörben az nálunk nincs is belistázva, így nyilván támogatás sincs rá...

Az árazásáról egyelőre csak halvány elképzeléseim vannak, de majd utánajárok...
A képen látható járgány egyébként azért jön be nagyon, mert az első kereket kioldva, bringa után lehet kötni.

Állásfoglalás

Az elmúlt hetek egyik meglepő híre volt, hogy a Nagy Gén kiadott egy szakértői leletet egy Jobbikos parlamenti képviselőnek, mely szerint nem rendelkezik cigány és zsidó genetikai génváltozatokkal. Senki sem tökéletes. Úgy tűnik, a Nagy Gén sem az. Genetikai vizsgálattal a lelet állításai nem támaszthatók alá,  mivel abból, hogy valakinek hiányzik egy népcsoportra jellemző genetikai génváltozata, még nem következik, hogy az őseinél is hiányzott, illetve ez a tény nem zárja ki egy népcsoporthoz való tartozását. Mint az közismert.
Az ok, amiért állást foglalunk ebben az ügyben az, hogy a genetika mint tudomány fontos a DMD betegek életében. Az ilyen hírek alkalmasak arra, hogy negatív képzettársítást alakítsanak ki a genetikával, genetikusokkal kapcsolatban, hiszen az emberek egy része hajlamos az általánosításra - mint az a szakértői lelet megrendelésének tényéből, ill. annak okából is kikövetkezhető. Ezen túlmenően, bizonyos szempontból mulatságos módon, még a Nature hasábjaira is felkerült a hír. Minden kutatónak, tudományos életben dolgozónak az álma, hogy bekerüljön a Nature-be, a leghitelesebbnek tekintett tudományos lapba. Sikerült.
Andi hordozósági vizsgálatának másodvéleményét egyébként a Nagy Gén adta nekünk pár éve. Alapítványunk, mi, elhatárolódunk a tudománytalanságtól, ill. a tudomány rossz célra történő felhasználásától. Így tett az ESHG (European Society of Human Genetics), az EURORDIS, a ritka betegek európai szervezete is, melynek a RIROSZ-on keresztül tagjai vagyunk.


hivatkozások:
https://www.eshg.org/13.0.html
http://www.nature.com/news/genome-test-slammed-for-assessing-racial-purity-1.10809

Őssejtek a hatékonyság és eredményesség útján

Kezdetnek szögezzük le: nem szeretek az őssejtekről írni. Ingoványos terület, amivel még akkor is kapok hideget-meleget, ha tényleg csak érintőlegesen foglalkozom a témával. Márpedig másként nem is tehetek, hiszen bonyolult szakterület, ezernyi felfedezetlen dologgal és számtalan tévhittel, csúsztatással és sajnos nem utolsó sorban, sarlatánsággal.

A mai hír persze távol áll ez utóbbitól, mert egy DMD körben közismert kutatónő publikációjáról szól. Rita Perlingeiro nevét először 2008-ban hallottuk (itt) amikor még csak ismerkedtünk a betegséggel és az igazából akkor nem is létező lehetőségekkel. Az azóta eltelt négy év sok témában hozott változást. Egyfelől klasszisokkal jobb az információáramlás, összefogottabbak a kutatások (bár még így is vannak felesleges párhuzamok) és a kezdeti lehangoló sehol sem tartáshoz képest valóban azt érzem, hogy már nem a vaksötétben kell tapogatózni.Mert négy éve még ezt éreztem, a kutatók elérhetetlen távolságban matattak az elefántcsont toronyban és elég keveset lehetett arról tudni, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Mára egészen más képem van a helyzetről, tudom, hogy kit, hol érek utol és jobban átlátható számomra a kutatómunka, úgy általában (és néha pont azért bosszankodom, mert már jobban átlátom). Na de zárjuk is rövidre a gondolatsort, mert lassan Léda tojásait érzem már a kezeimben.

Tehát miről is szól a doktornő újabb mérföldköve, amely a Cell Stem Cell című folyóiratban jelent meg? Eddig az mdx egereken, egerekből származó különféle őssejteket (ES - embrionális őssejt vagy iPS - indukált pluripotens őssejt) próbáltak ki és vizsgálták a hatékonyságot valamint a tumorképződést. Időközben rájöttek, hogy az egész, etikai problémák tucatját felvető, embrionális őssejt vonalat hanyagolni lehet, mert bőrsejtekből PAX7 transzkripciós faktorral (ez egy fehérje, ami rábírja az őssejtet, hogy izommá alakuljon) célirányosabban lehet haladni és még a tumorképzősés sem okoz problémát (ti. az nincs).

Vagyis a PAX7 képző gént - vírus vektor segítségével - be kell építeni olyan pluripotens őssejtbe (amiből elvileg bármi lehet) és ha a PAX7 működik és ráadásul jó időben működik, akkor már csak izommá tud alakulni a sejt. Nekünk épp ez kell. A legutóbbi eredményekben pedig arról beszélnek, hogy mdx egereken már nem egér iPS-eket próbáltak, hanem emberi iPS sejtekkel dolgoztak. Ez itt a mérföldkő.

Ami ebben zseniális, hogy egyfelől páciens specifikussá lehet tenni, másfelől nem érinti embrionális őssejt kapcsán felvetett etikai kérdéseket, mert az iPS-t bőrsejtekből állítják elő. Vagyis a fejlődés abban mutatkozik meg, hogy ez az első alkalom, amikor sikeresen használtak emberi bőrsejtet az izomdisztrófia kezelésére.

De nem csak ez a hírérték, hanem az is, hogy mostanra hosszú távú tapasztalataik szerint, nincs káros mellékhatás, vagyis az egerekbe injektált őssejtek végzik a dolgukat, úgy ahogy kell. Amiben pedig még fejlődni kell, az minden őssejt terápia alapproblémája: a mennyiség és a stabilizált minőség. Ahhoz, hogy érdemi terápiát lehessen emberen folytatni őssejt "tömegekre" volna szükség. Ahhoz pedig, hogy stabilizált minőségű őssejtet lehessen bevinni, át kell gondolni azt, hogy az őssejtet miként bírják rá arra, hogy kizárólag izommá alakuljon (eddig vírusok segítségével teszik/tették, de azok nem elég stabilak).

Online bankkártyás adományozás

A NIOK Alapítvány és az OTP Bank támogatásával online is gyűjthet már a Misko Alapítvány adományokat az OTP gyors és biztonságos szerverén keresztül.

Humán teszten a megújult SMT C1100

Az elmúlt négy év során mindenféle arckifejezést kiváltott már belőlem az utrofin. Egyfelől remek az alapkoncepció, az hogy a disztrifinhoz nagyon hasonló molekulával próbáljuk meg betömni a sejthártyán lévő folytonossági hiányokat. Jónak tartom azt is, hogy az utrofinserkentést többféle módon is megközelítik a kutatók (biglikán vs. SMT C1100). Ugyanakkor kicsit meghaltam lélekben, amikor 2010-ben megtorpantak a kutatások, mert nem volt megfelelő a vérben mérhető koncentráció. Pedig az akkor már klinikai próba volt.

Decemberben Kay Davies már arról beszélt, hogy látja a fényt az algút végén és beigérte, hogy az év végére már humánteszt eredményeket fog felmutatni megújított utrofinjával, amely szerinte jobban szívódik majd fel. Persze örült a szívünk és vártuk a fejleményeket, ami öt hónapot váratt magára és tessék, most bejelentették, hogy (újra)elindult:
http://www.sys-con.com/node/2259613

Ezt a kutatás az oxfordi Summit PLC-től inult, majd erőegyesítés történt a kaliforniai BioMarinnal, ami rosszul végződött, hiszen az egészségeseken tesztel mennyiség nem érte el célját. Most, a magára maradt Summit anyagilag megerősödve az újabb körre, vág bele ismét a klinikai fázisba. Őszintén remélem nagyobb sikerrel!

Na most akkor hol is tartunk?
Klinikai I. fázisnál, ahol az egészségeseken tesztelik a hatást. Vagyis még mindig hosszú az, de legalább épp nem ácsorgunk, hanem megy a szekér.


A képen Davies és csapata, akiket most az amerikai MDA tol éppen előre a túlélős háborúban.

1% szpot - ready

És itt is a film, osszátok lécci
http://on.fb.me/MiskoTarany
182658888-1-43

Forgatás

Cziglán Tamás képe

Középiskolás koromban statisztáltam, "szerepeltem" 5-6 játékfilmben. Mindig érdekelt a filmkészítés. Főiskolán reklám szakirányos voltam, az is érdekelt mindig. Mindezek dacára, reklámfilmkészítésre még nem jutottam el. Tegnapig.

Úgy kezdődött, hogy a Misko Alapítvány, mint közhasznú alapítvány, idén  először gyűjthet 1% felajánlást. Szerettük volna, szeretnénk jól csinálni ezt a kampányt, mert eléggé üres a kassza, a semmiből meg semmilyen szakmai programot nem lehet csinálni, mert vannak dolgok, amiket nem lehet tisztán önkéntes alapon elintézni. Tehát megkerestük az egyik legnagyobb magyarországi reklámcéget, a Café-t, hogy tudnának-e segíteni. Tudtak, azt mondták készítenek egy fb kampányt. Ahogy ennek híre ment a barátaink között, sorban jöttek a felajánlások, így kaptunk pl. weboldal Jónás Milántól vagy 10 szpotnyi reklámidőt is az RTL-től. Ha már lett szpothely, akkor arra kellett szpotot gyártani. A Café bevállalta a konceptinget, Papp Gábor Zsigmond és csapata a rendezést, filmezést, hangot. Lett vágó, technika, helyszín, lett három celebünk is, aki vállalta a szereplést: Pataki Zita, Tarány Tomi és Kumin Viki. Végül csak két forgatásra maradt idő, így Zita és Tomi állhatott Miskoval kamera elé. Ez történt tegnap.

Hrotkó Bálint képe

Mindenki beleadta magát, hogy tökéleteset alkosson. A hírességek a földön kúsztak Miskoval, a stáb lemondott az ebédszünetről a csúszás miatt, kinyitottak elzárt tévéstúdiókat nekünk, biztosítottak órákra egy egész hangstúdiót, sminkesek, fodrászok, műszakiak tették bele a saját részüket. A vágás ma délután történik, április 5-ig el kell készülnie a végső anyagnak. Nagyon várjuk.

Köszönet nekik: Viniczai András, Téri Edit, Ispán Bogi, Tóth Petra, Lugosi Bogi (Café), Papp Gábor Zsigmond (rendező), Támba András (vágó), Lovasi Zoltán (operatőr), Belovári Tibor (hangmérnök), Pataki Zita, Kárpáti Alexandra, Molnár Gábor, Tarány Tamás, Jónás Milán (Viasat), Radnóti Anna, Cziglán Tamás és Hrotkó Bálint (fotó), Földvári Grego Gergely (zeneszerző), Szalai Tünde (Pannónia Stúdió). A kamerát és az objektíveket Schwindl Endrétől kaptuk Horváth Gergely közreműködésével.

Nagyon várjuk a végeredményt, itt is közzé fogjuk azt tenni.

1% kampány

Március végén elindult a Misko Alapítvány első 1% kampánya. A Café Connection dolgozta ki a koncepciót, a weboldal tervét, a bannereket. Jónás Milán készítette el az új weboldalunkat, Papp Gábor Zsigmond reklámszpotot rendez, huszonegynéhány ismert ember pedig a mosolyát adta. Sok barátunk, ismerősünk és még nem is ismerősünk pedig kapcsolataival, tanácsaival segítette, segíti a munkát. Sok jó fej van körülöttünk. Nyilván fontos a pénz is, amit reményeink szerint felajánlanak majd nekünk, de attól függetlenül már megért belevágni a kampányba, mert jó az együtt dolgozás, erőt ad a sok segítség.

Kösz mindenkinek! Nyomjatok egy mosoly-játékot: https://apps.facebook.com/mosolyjatek/

Ritka Nap 2012

Ebben az évben már másodszorra vonultunk fel standdal a rendezvényre és örömmel tapasztaltam, hogy asztalunknál az elmúlt évhez képest nagyobb lett a "pörgés". Külön öröm, hogy "mieink" közül is láttam ismerős arcokat, sőt olyan is akadt, aki az elejétől figyeli a bogot, de csak most volt alkalmunk megismerkedni.

Persze ismét beleestem a nem tudok duplikálódni csapdába, így volt, hogy a standnál és volt, hogy az előadásokon maradtam ki valami érdekesből. Az utóbbi persze pótolható lesz a szépen megújult RIROSZ oldalon. A honlapot a ritkákra (azaz ránk is) vonatkozó Nemzeti Terv miatt is érdemes böngészni. Egyelőre sokak számára egy lehetetlen utópia ez, de ha most nem dolgozunk a megfelelő terv kialakításán, akkor végleg elkaszáljuk annak lehetőségét, hogy jobb legyen. Mert persze közismert, hogy a magyar egészségügy sok sebből vérzik és sok mindenben lehet keresni a hibát, csakhogy nincs értelme. Helyette inkább itt a cselekvés ideje, mert itt a lehetőség, hogy mi, krónikus érintettek és családjaik megmondjuk, hogy mitől lenne jobb az ellátásunk.

A mániákus Facebookra tapadóknak ajánlom: https://www.facebook.com/rirosz

Kis műtét, nagy elhatározással

Végre túl is vagyunk rajta és hogy Verebély tanár úr szavait idézzem: tábornoki méretű volt ez a vízsérv.
Reggel 7-kor még vígan almalevezett otthon Misko, 8-kor felvetettük magunkat az egynapos sebészeti osztályra egy rendkívül arrogáns és érzéketlen nővel, majd 9-kor már meg is kapta a kedélyjavító-ellazítót, amitől kellőképpen gabalyodott a nyelve és el is bódította mire a műtőajtóhoz értünk.
Az egész procedúra kb. 50-60 percet vett igénybe, az altatással, kaszabolással és ébresztéssel együtt. Az aneszteziológus - aki egyébként rendkívül szimpatikus ember, abból a fajtából, akin megérzi az ember, hogy szívvel dolgozik, odafigyel és magabiztosan tudja, hogy mit csinál, azt is tudja, hogy miként szólitsa meg a szülőt és van benne szakmai alázat - elmondta, hogy altatógázra nem volt szükség, mert Misko remekül együttműködött a kanül behelyezésnél. Verebély tanár úr pedig azt is mondta, hogy sima ügy volt.

Ami nem volt sima, az az ébredést követő másfél óra volt. Ez gyakorlatilag konstans üvöltéssel telt, "van kalapja, nincs kalapja" elv mentén. Vagyis mindegy volt mit mondunk, egy állítás vagy annak az ellenkezője épp oly veszedelmet hozott, mintha csak csendben ültünk volna.

De aztán persze ezen is túllendültünk és délután négyig egészen jól megvoltunk Harisnyás Pippivel és az iSplash applikációmmal.

Délután négykor pedig már haza is mehettünk, zsebünkben két jó tanáccsal: ne fürödjön és ne ugráljon. Egyiket sem könnyű betartani...

Egyébként az első kiírt műtéti időpontra nem tudtunk elmenni, mert a fiatalúr belázasodott. Feltehetőleg puszta izgalomból. Ezért a rákövetkező időpontokat nem jelentettük be neki előre, de így is le kellett mondani a sorozatos megbetegedések miatt.

Egy héttel a mai műtét előtt megkérdezte tőlem, hogy mikor csináljuk már meg a "kukiműtétet", mert már nagyon szeretne túl lenni rajta. A megfogalmazáson és a hangnemen egyértelműen érződött: most áll készen fejben a dologra. Olyan volt ez, mint amikor három éve egyik napról a másikra eldöntötte, egyedül fog karúszóval úszni a mély vízben. Ha ő fejben lerendezi magában a dolgot, akkor flottul mennek az ügyek, de azt illik kivárni. (Ez persze a hétköznapi dolgokban nem is olyan könnyű nekem.)

Az új VECTTOR

Könnyebb, dögösebb és okosabb.
Ami számunkra az egyszerűen felfogható változás, hogy egy gépet több pácienshez is hozzá lehet rendelni (erről bővebben majd egy másik posztban), van benne egy kivehető SD kártya, amelyet egy speciális USB eszközbe téve, havonta a netre kapcsolódó gépünkbe helyezve automatikusan információt szolgáltat a klinikának. Ezen kívül tapasztaltam néhány változást a protokollkiosztásban, de ez nem magával a géppel van összefüggésben, hanem a doktor egyéni elbírálása dönt bizonyos helyzetekben.
A használatában annyi változás van, hogy már mindegy melyik hőmérőt es melyik elektródát rendeljük a bal vagy a jobb kézhez. Ugyanakkor, a tappancsozás közben hallható jelzések egyikénél sem lehet már levenni a hőmérőket (ha így teszünk, a készülék panaszkodni fog). Valamint, a 40 perc végét sem 3 rövid hang jelzi, hanem 2-es, az új protokollnak nincs külön szignálja (ezt hiányolom, de végülis olvasni ugye tudunk, kiírja).

Texas másodszor

Szatmári Ádám már a negyedik magyar sorstárs fiú, aki VECTTOR-t fog használni. Hogy miként kerülhetett a címbe mégis a "másodszor"? Nos úgy, hogy Ádámnak és anyukájának én adom a díszkiséretet és igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni őket mindenben. Ádám rendkívül lelkes és az orkákon kívül persze dr. Rhodes-al való találkozást is nagyon várja, amire hétfőn reggel kerül majd sor. Nagyon drukkolok neki, remélem valóban lassíthatja a masina a folyamatokat. Olyan jó lenne erre valódi bizonyítékot találni...

Kenyérrel is él az ember

"Honeymoon" időszak

A szó magyar megfelelője a "mézeshetek", de a Duchennes fiúk esetében természetesen nem ennyiről van szó. Ez a periódus azt az időszakot (jó esetben éveket) öleli fel, amikor a beteg gyermekeknek már vannak tünetei (akár olyanok is, amelyeket a laikus szem csak lassú/lemaradt fejlődésnek nevez), de még fejlődőképes. Ez a gyermekkornak az a része, amikor a fiúk erejük teljében vannak és lépést tudnak tartani (persze nem 100%-ban, de nem is szívfacsaróan lemaradva) társaikkal, amikor még tudnak lépcsőzni vagy éppen mászókázni. Amikor még csillogó szemmel mutatják nekünk a különféle kvázi akrobatikus kunsztokat. Misko például a minap - a kínai cirkusz hatására - asztalból és székekből emelt tornyot próbált megmászni. Épp jókor érkeztem, mert erről az építményről még egy egészséges is méltó módon látogatta volna meg a sürgősségit. De újévi első tornamutatványa is említésre méltó, hiszen igen szépet esett a karácsonyfával együtt, hogy megszerezze a csúcsdísz alatt árválkodó utolsó szaloncukrot...

Mindezek egyfelől mosolyogni valóan örömteliek, mert úgy tűnik, hogy remekül van. Pedig nem. Gyakrabban és sokkal gyorsabban fárad el. Kb. 50m séta és 100m bringa után nyafogni kezd, hogy fáradt. Persze szerepe van ebben a történetben a hidegnek, a réteges öltözködésnek, no meg annak, hogy az elvileg előírt szteroid adagnak csak a kétharmadát kapja. De leginkább annak, hogy az idő megállíthatatlanul rohan és még mindig nincs hatékony válaszunk a betegségre.

Az alapgondolatom az, hogy nagyon nehezen, de fel lehet és fel kell készülni. Persze a felismerés pillanata mindig könnyel párásítja el az ember adott helyzeten túli látását. De mint ahogy a ködös téli erdő is magához tér tavasszal, úgy én is regenerálódom és adaptálódom mindig az aktuálishoz. Egyfelől az ember mindig reménykedik, hogy talán mégsem, másfelől pedig a családi találkozók, a konferenciák és a témába vágó olvasmányok láttatják velem, hogy van élet a lejtőn lefelé is, sőt még a gödörben is lehet jó. Csak erőltetni kell néha az optimizmust és trenírozni magamat arra, hogy miként kell jól megélni a nehéz pillanatokat. Persze jobban örültem volna, ha a gondviselés azt a feladatot szabta volna rám, hogy sajátítsam el a tökéletes mákos rétes elkészítésének trükkjeit, mert akkor végre Gergő is kisimultabb vonásokkal élhetne, de nem és nem. Így aztán napjaim egy része rendre azzal telik, hogy felkészülök. Fejben és mostanság éppen erőltetem az optimizmust és a fizikai világ megoldásait mérlegelem.

Mérlegelem a kedvezőbb éghajlatra költözés pro és kontráit. Mérlegelem a szteroid adag növelését. Ezen kívül pedig továbbra is kihegyezett érzékszervekkel figyelem, hogy látom-e valahol felvillanni az isteni szikra helyett legalább annak a lehetőségét, hogy késleltessek még.

Miért nem jó alvajárni?

Hát mert mentőhívás lehet a vége... :///

A karácsonyi kívánságlistámra ezennel akkor fel is tennék egy vadiúj kérést: lehetne végre egy szürke hétköznapunk???

No és hogy mi is történt utóbb a házunk táján? Röviden és tömören volt egy kis sötétben, hirtelen elkövetett megindulás Misko részéről, ami zajos taknyolással ért véget. A rossz hír, hogy közel volt a mi ágyunk fém kerete, a jó hír, hogy a szemöldöke felett csattant, így pl. nem lett boxoló-orra, de azért Hook kapitány szemfedőjét még éppen lenne értelme elkérni. No persze csak az esztétika végett. A mentőt pedig azért hívtam, mert a vörös folyó takarítása közben, amikor Gergőre nézve azt mondtam, hogy orvos kell ehhez, akkor érszre vettem, hogy nem csak Misko fejéből szökik a vér... abban reménykedtem, hogy olyan kocsi jön, amiben van orvos és akkor helyben megoldódik minden, ergo a félájult apával és a vörösdeddel nem kell éjszakai ügyeletre menni, miközben Jónással meg nemtom mit is csinálok. Rosszul gondolkodtam, csak ápoló jött és mire 20 perc elteltével kiértek már Gergő is jó színben volt és én is tisztítottam és fertőtlenítettem. Szóval végül apa és fia hajnali fél ötkor elcsattogtak a János Kórházba, ahol egy gyereknemszerető orvos összeragasztgatta a kb. 1.5 cm-es sebet.

A történetnek egyébként nem a megtörténte lényeges számomra, hanem az ahogyan Miso viselte. Döbbenetes, amilyen fegyelmezettséggel tűri az ilyen helyzeteket. Volt úgy 2 perc sírás, de ezután mindig előre jeleztem, hogy éppen mit fogok csinálni és nagyfiúsan fogadta és viselte, hogy tisztítok, kenek, stb. Az orvosnál is hasonlóan volt ez, csak ott már vicces kedvében is volt.

Az a jó ebben, hogy ettől egy kicsit le tudok lassulni és megfontoltabban tudom értékelni a helyzetet és azt, hogy mit kell tenni. Nincs kapkodás, csak mindenki teszi a dolgát és ez jó.

Ha már baj van, akkor ez máskor is így kérném szépen... illetve kösz, egyáltalán nem kérek több ilyet, de azért őszintén szólva 1000x könnyebb egy ilyen gyerekkel.

Így készült az új AFO és ennek előzményei

Több bejegyzést is útjára bocsátottam már nyár eleje óta a témakörben (egyet sem publikusan végül, a hezitálások miatt), mert sokat rágcsáltuk ezt a csontot. Én vagyok a terroristább, aki nem enged és hajnali háromkor is bulldog módjára köti az ebet a karóhoz: vagyis nincs mese hordani kell a "lábformát". Gergő az engedékenyebb, aki azt mondja, ha nagyon ellenkezik engedni kell neki legalább hetente egyszer, hogy nélküle aludjon. Medvecky doktornő pedig valahol kettőnk között, azt tanácsolta, hogy legyen rajta minden nap, de ha a nyugodt éjszakai alvás rovására megy, akkor ne végig legyen rajta és ne csináljak belőle gondot, ha hajnalban leveszi.

A tanácsot megfogadtam, kicsit lelazultam és talán kevesebbet is szorongok a témakörben. Most pedig, hogy levették az új mintát egészen megnyugodtam. Az őszi ortopédiai vizsgálat során már AFO felírását kértük, mondhatni magabiztosan.

A nyári rehab alkalmával sok szülővel törtük a fejünket, hogy mi is az, amire a fiúknak szüksége van. Miskonak eddig KAFO-ja volt (ez a comb középig érő lábmerevítő), de sokaknak épp akkor írták fel az AFO-t (ez a vádli középig érő változat). Én akkor az előbbi mellett kardoskodtam, mert az a térdhajlat kontraktúráit is megelőzi. Medveczky doktornő álláspontja az volt, hogy egyéni elbírálás alá veszi, hogy kinek mit ír fel, de általában AFO-t javasolt. Igazából nem éreztem, hogy nyugvópontra kerültünk mi szülők, mert azóta is elő-előkerült a téma.

Az Action Duchenne konferencián több előadásban is szó volt erről a segédeszközről és az magyarázták, hogy a KAFO-t nem is javasolják, mert ott is nyújt, ahol nem kellene és az bizony baj. Mondta mindezt Marion Main, aki vezető fizikoterapeuta a Hammersmith Kórházban és praxisa során már kb 600 DMD-s beteget látott. Az hiszem neki azért illik hinni...

Így ma felkerestük a megfelelő "barkácsműhelyt", ami ezúttal nem a Salus Kft. volt, mert a cipőikkel sem vagyok megelégedve és az általuk gyártott KAFO sem nőtt szívemhez minőségét tekintve. Reméljük ez jobb lesz (kb. 10 nap múlva kiderül), legalábbis az elmondottak alapján jobbnak ígérkezik. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalember, aki levette a mintát, kedves volt, nem úgy nézett ki, mint egy kivénhedt alkoholista mészáros és nem elhanyagolható módon profin és pancsmentesen vett mintát. Vagyis volt olyan figyelmes és befóliázta Misko lábát a gipszbeöntés előtt. Így nem kellett hosszasan mosakodni utána egy rettenetesen koszos zuhanyban (a Salusban ez volt és ha jól emlékszem Gergő alsópólójával töröltük meg, mert adtak kb 2 tenyérnyi törlőkendőt), nem száradt ki egy perc alatt a bőre és nem is epilálta a gipsz.

S akkor azt csak csendben említem, hogy a hősies mintaadót egy cápa ujjbáb illette... :)))

Majdnem műtét

Túl vagyunk az összes őszi rutinvizsgálaton (kivéve a denzitometriát, mert azt naptári pontossággal 1 év elteltével lehet ismételni) és a komplett 2kilós dossziéval felvértezve vágtunk neki ennek e hétnek, hogy találkozzunk az aneszteziológussal, majd a sebész késével.

Miskonak egy rutinbeavatkozásra van szüksége. Úgy 20 hónapos lehetett, amikor kialakult a vízsérve (hidrokele) egyik napról a másikra, pont a tervezett brazíliai utazásunk előestéjén. Így persze nyargaltunk a sebészeti ügyeletre, ahol az orvos azt mondta, hogy legfeljebb nem adunk rá feszülős fürdőnacit, hogy ne látszódjon... Persze megbeszéltük, ha visszatérünk tavasszal, ismét megmutatjuk orvosnak. Ez meg is történt, a következő orvos azt mondta, hogy öt éves koráig még bármi történhet a sérvvel, így semmi más dolgunk nincs, mint várni. Az eltelt idő során a sérv hol óriási volt (kb. fél teniszlabda), gyakorlatilag mozgáskorlátozó, hol elviselhető méretű (kb. nagy diónyi), de teljesen sosem múlt el. Így aztán ősszel úgy döntöttünk, hogy elérkezett az idő, visszamegyünk a már említett orvoshoz és kérünk időpontot a műtétre.

Végül az orvos ügyében meggondoltuk magunkat - nem volt bizalomgerjesztő, hogy egy beavatkozás kellős közepén beszéltük meg a mi vizsgálatunk időpontját -, így egy sokak által ajánlott "rutinos róka" mellett döntöttünk.

A vizsgálat példaértékű volt. Gyorsan zajlott, partnerként beszélt velünk az orvos, határozott és bizalomgerjesztő volt, valamint nem éreztem, hogy híján vagyok a szükséges információknak. Röviden beszéltünk az alapbetegségről és arról, hogy az altatásnak majd lesznek speciális igényei. Ami mégis kimaradt: nem egyeztettünk a műtétet megelőző és az azt követő szeteroid adagolásról. Azért nem, mert nem tudtam, hogy szükség volna rá.

Nem hibáztatok én ezért persze senkit sem, én nem hangsúlyoztam ki különösebben, az orvos pedig nem ismertette akkor álláspontját.

Aztán jöttek a komplikációk... már megint nekem kell kibogozni, hogy mit és hogyan kell adagolni. Miért nem fordulhat az elő, hogy két orvos ugyanazon (vagy legalább hasonló) állásponton van egy beavatkozást illetően?

1. Állítás: a szteroid adagot a műtét előtt folyamatosan csökkenteni kell, a műtét idején és utána nem kell szedni, mert az lassítja a regenerációs folyamatot; kb. egy hét után ismét el lehet kezdeni a bevezetést, így végeredményben 6-8 hét lesz a megszokott szteroid-adag nélküli időszak

2. állítás: a szteroidot a szokásos módon kell adagolni, kivéve a műtét napján, amikor meg kell duplázni az adagot, hogy segítse a regenerációt.

A-haaa, na most akkor mi???

Műtét lefújva. Nem kifejezetten ezért*, de hálás vagyok az egybeesésért, mert így van időm utánajárni. Egyelőre annyit sikerült kiolvasnom a TREAT-NMD családi kézikönyvéből, hogy a második állítás van közelebb a protokollhoz. A PPMD idevonatkozó ajánlása pedig kifejezetten arról ír, hogy a műtét napján egy "stesszmegelőző", extra szteroidadagot kell biztosítani. Vagyis összeségében két pontot írunk be ezek alapján a 2. állítás javára, de azt gondolom érthető, ha ettől nem simul ki az összes ráncom. Most jön a hétvége, de a jövő hetet azzal fogom kezdeni, hogy szépen megírom dilemmámat egy rutinos, külföldi izomcentrumnak vagy egy nálunk fejlettebb DMD alapítványnak, ahol már lehet tapasztalat ezzel kapcsolatban.

Ezen kívül pedig megkérdeztem David Federt is, hogy mit gondol. Szerinte az ilyen rövid (kb. 12 perc), rutinbeavatkozás során, ha nem változtatok semmin, akkor az pont jó. Ugyanakkor azt hozzátette, hogy a szteroidról semmiképpen sem szabad gyorsan leállni (az említett 6-8 hét viszonylag gyorsnak számít, ha meggondoljuk, hogy van akinek egy év alatt vonják ki a szert - nyilván mennyiségtől függően), mert a szedés közben a mellékvese nem termel, így a lassú leállással kell rávenni a szervezetet az újratermelés beindítására.

*Miért is maradt el a műtét alapvetően?

Misko pontosan tudta, hogy közeledik az időpont. Már két héttel ezelőtt elkezdte emlegetni és a viselkedésén is látszott, hogy "zsezseg" és néha kibírhatatlan. Érthető, hogy tart az ismeretlentől. Múlt hét végére pedig annyira bestresszelte magát, hogy belázasodott. Ezen kívül volt is valami vírus a szervezetében, ami nem feltétlenül döntötte volna le szerintem, ha nincs az alapaggodalma. No de ledöntötte és elvitte a hangját, úgy igazán. Kicsit furcsa volt napokig a magas tartományú cincogás-nyávogás nélkül élni, de péntekre már egész jól recsegett, no persze azért csendesen.

Kutatási update 1.

Összesen 12 előadást hallgattam meg kutatási témakörben és ha őszinte is akarok lenni, akkor szépen bevallom, hogy igyekeztem ugyan lankadatlan figyelemmel koncentrálni, de azért nagyon nehéz kenyér ez az ecceri szülőnek még akkor is, ha a kutatók jó része igyekezett tudományát közérthetővé tenni.

Elsőként nem titkos kedvencemmel kezdeném, a lizinopril+spirolakton kombóval. A humán tesztek két hét múlva el is indulnak, bár első körben nem az együttes hatást, hanem a két szert külön-külön fogják górcső alá venni, hátha önmagukban is tudják azt, amit Ryan-nél és az egereknél tapasztaltak. A kiértékelés tervezett időpontja 2012 vége, így ha minden simán megy, akkor 2013 második felében már tudni fogjuk, hogy milyen kiszerelést kérjünk a patikustól. Nagyon drukkolok a teszteknek, mert a cél az, hogy a szívproblémák megjelenése előtt is javasolható terápiává lehessen tenni. Az előadásban Jenssen professzor elmondta, hogy az aktuális tapasztalatok alapján azt igyekeznek elérni, hogy a kardiomiopátia vizsgálatára bevezessék az MRI diagnosztikát legalább 8 éves kortól, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az EKG-nál részletesebb feltérképezés során már jóval korábban kiderül a probléma, így ez amúgy is indokolhatja a szerkombináció szedésének megkezdését. Választ kaptam arra a kérdésre is, hogy miért nem borul fel a kálium háztartás a szerek együttes alkalmazásánál (ti. mindkettő káliumvisszatartó hatású). Egyfelől káliumszegény diétát kell követni, másfelől az ionháztartás felborulása aritmiás betegeknél fordulhat elő, míg a pumpafunkció gyengülésére ez nem jellemző.

Volt több exon és multiexon skippingről szóló előadás is. Ezekért őszintén szólva nem lelkesedem, mert még mindig bosszant az AVI Biopharma és a Prosensa párhuzamosan futó "háborúja". Engem meg pont nem érdekel, hogy ki fog Nobel díjat kapni, azt viszont szorgalmaznám, hogy ne majdnem ugyanazt a molekulát fejlesszék agyon, ami nem is mindenkinek megoldás, egyébként is csak félmegoldás és ne erre a szembenállós hajrázásra menjen irreálisan sok kutatási pénz, hiszen ennél sokkal jobb ötletek is vannak.

Arról volt szó, hogy mostanság az AON-okat (antiszensz oligonukleotid) izomspecifikus peptid konjugátumokkal viszik az izomsejtekhez, amelyek lényegében be sem jutnak a sejtmembránon, csak beágyazódnak (vezikulumok lesznek). A peptidet pedig hidrofóbbá tették, hogy jobban érezze magát a membránban. A peptid egyébként még arra is jó, hogy a keringésben tovább épségben maradjon az AON, mert eddig a gyors lebomlás is a kutatásfejlődés gátját képezte. A rossz hír az, hogy még mindig nem értik, hogy az egész vegyület komplex miért nem megy jobban be a membránba (bár az mRNS-t már el tudják érni és az egyébként is egyszerűbb, mint a sejtmagba juttatni javító mechanizmust, hiszen a fehérjenyelvre fordításhoz az mRNS közelebb áll). Az is látszik az eredményekből, hogy aki nagyobb dózist kapott, az jobban reagált. A disztrofin expresszió 15-55%-os volt, ami azért nagy szórást jelent. Akár testrészenként is változhat a szer hatása.

A nyári hírekhez képest az aktuális konklúzió az, hogy az AVI Biopharmás szer fejlesztői most ráálltak egy Pip5e-PMO elnevezésű komplex tesztelésére, amely a szívben is ki tudja fejteni hatását. Ennek humán kipróbálása leghamarabb 2013 végén kezdődhet, akkor, ha egyáltalán rájönnek, hogy mitől is működik a mechanizmus. A témában még jó hír az, hogy az 51-es exon mellett, további exonok mostantó párhuzamos fejlesztés alá kerülnek. persze futószalagról még nem érdemes ábrándozni, de legalább már nem csak egyre fókuszálnak.

Azon is elgondolkodtak a kutatók, hogy a skipping technológiát nem is a disztrofin génen kellene használni, hanem a miosztatin gátlást lehetne ezzel megoldani. A miosztatin gátlásról bővebben itt. Ezt remek gondolatnak tartom, hiszen a srácokban elvileg ez a gén nem különbözik. Vagyis, ha egy szert kifejlesztenek, akkor az mindenkiben át fogja ugorni a gént, mert nem lesz mutációspecifikusság.

Multiexon skipping esetében arról mesélt Terry Partridge, hogy míg az 51-es exon átugratása a betegek 13%-nak hoz enyhülést (mert ugye tudjuk, hogy ez nem megoldás, csak tünetcsökkentés!!!), addig a nagyobb domain-ek átugrása akár a betegek 60%-t segítheti hosszabb élethez. Ez a technológia azért is ígérkezik jobbnak, mint egyetlen exon átugrása, mert időközben rájöttek, hogy bár az intronok nem tartalmaznak leolvasni való információt, de a különböző fenotípusok kialakulásában azért szerepük lehet. Vagyis nem mindegy, hogy pontosan mi és honnan hiányzik. Partridge nagyléptékű ugrása a 45-ös exontól 55-ig tart és egérszintű expressziója 50%-os, ami ugye nagyon enyhe Beckert jelen. Humán kipróbálási időpont nincs, de azért drukkolni lehet neki...

Action Duchenne Konferencia 2011

Huhhh, azt sem tudom hol kezdjem... de talán a konklúziónál, mert végeredményben ez a legfontosabb. Ez pedig az, hogy széles mosollyal és bizakodva jöttünk haza. S ahogyan azt prof. Key Davis mondta beszédében: látjuk a fényt az alagút végén. Persze hozzátette, hogy ugyan rövidebb az alagút, mint eredetileg gondolta, de azért nem száguldozunk benne... én pedig azt teszem hozzá, hogy ha látom a fényt, akkor pedig ki fogok menni. Ez nem lehet másként, ebben hiszek.

Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy a többféle kutatási irányvonal igazából akkor lehet majd megoldás, ha kombinálni fogjuk tudni őket. Ha egyszerre foglalkozunk telomer hosszabbítással, sejthártya "foltozással" és utrofinserkentéssel/exonskippinggel addig, amíg a tudomány és a technika el nem jut odáig, hogy a személyre szabott génplasztika vagy az őssejt beültetés végleges megoldást adjon erre a szívszorító betegségre.

Igen, még mindig szívszorító. Látni, hogy kisgyerekeknek expresszvonat tempóban tud leromlani a fizikai állapota. Tudni azt, hogy új megoldások nélkül még mindig nincs igazán teljes élet. Ugyanakkor - furcsa mód, jó látni a nagyobbakat, mert a konferencia résztvevői között én csak boldog kölyköket láttam, akik önfeledten nyargalásztak az elektromos kocsikon és az esti vacsorán a zsúfolt termet nevettetek meg műsorszámaikkal.

Megszoktam már a gurulók látványát, el tudom majd fogadni, ha nekünk is szükségünk lesz rá. Ebben most azért is erősödtem meg, mert csupa olyan szülővel beszélgettünk, akik arról számoltak be, hogy gyermekük boldog és nem korlátozza őket ebben a kerekesszékes lét. Végső soron pedig ez a fontos.

A következőkben hamarosan arról lesz szó, hol és kik kapcsolták fel eddig a villanyt az alagútban. Ebben az esetben pedig a kik is nagyon számít, mert igazán felemelő élmény volt azokat hallgatni és azokkal beszélgeti, akik mind a megoldást keresik számunkra. Soha eddig nem kaptam ennyi lelkesedést segítő inputot, mint ebben a két napban és ezért köszönet jár a szervezőknek, a kutatóknak és az Angliában igazán jól együttműködő szülőknek (van tanulnivalónk tőlük...).

Light at the end of the tunnel

A címbeli mondat volt Kay Davies előadásának a címe a hétvégén Londonban tartott éves Duchenne konferencián. Az Action Duchenne által kilencedszer szervezett összejövetel elsősorban szülőknek, érintetteknek szól. Összegyűjti és bemutatja a jelentősebb kutatási irányokat, terápiákat, foglalkozik a családokat érintő kérdésekkel, kezdve a kommunikációtól a tornán át az iskolai integrációig. Tehát Davies megfogalmazása szerint a fény az alagút végén már látszik, csak nem tudjuk, milyen hosszú az alagút. Ez mindenképp több, mint amit pár éve, akár 2008-ban, a mi diagnózisunk közlésekor láthattunk. Ugyanakkor, életbevágó fontosságú, hogy meddig kell még a sötétben haladni, nem mindegy, hogy 3 évről vagy 15-ről van szó. Davies véleményét mi osztjuk Andival, nagyon fontos részeredmények és részsikerek láttak napvilágot az elmút egy évben. Andival úgy látjuk most, hogy az a sok kisebb javulás amit a különböző kutatások eredményeinek felhasználásával el lehet érni a DMD betegeknél összeadódva minőségi változást érhet el. Tehát noha egyelőre a gyógyítás esélye nem realisztikus az általunk belátható időszakban, a tünetek mérséklése olyan szintet érhet el, ha együttesen több projekt is sikeres, ami funkcionálisan teljes értékű életet biztosíthat a fiúknak (és a néhány lánynak). Sok grafikont láttunk arról, hogy évtizedről évtizedre hogyan változott a mobilitás elvesztésének életkori ideje, a légzéssegítés szükségének az ideje, a várható élettartam és a többi fontos mutató. Ezeket extrapolálva a jövőre, már egy évtizeden belül olyan számokat várunk, amik évekkel ezelőtt a Beckereseket jellemezhették.

Én (Gergő) nem fogok részleteiben írni a kutatásokról, Andi a következő időszakban foglalkozni fog minden területtel, ahol újdonságot hallhattunk. Amit kiemelnék az a Paul Jansen által bemutatott lisinopril-spironolactone kombó alkalmazása, mely Ry Ballou-éknél úgy tűnik, működik (lásd Andi korábbi bejegyzéseit itt és itt). A szívgyógyszer-vizelethajtó alkalmazására november 17-n indul a klinikai vizsgálat Londonban. Két hét múlva. Amennyiben sikeres, a protokoll felállítása után gyakorlatilag azonnal hozzáférhető lesz, hisz évtizedek óta ismert szerekről van szó, nem kellenek további biztonsági vizsgálati körök. Másodjára említeném, hogy Donald Rhodes szervezi a Vecttor klinikai vizsgálatát, hogy a nyugati orvoslásban szükséges hiteles adatokkal rendelkezzen a készülék. Ez fontos, mindenki szeretné tudni, mire számíthat. A gép új verzióját egyébként megtapogattuk, sokkal kisebb és formásabb, mint a használatban lévő dobozok. Harmadjára, Ellen Welch a PTC-től az Utrofinokról beszélt. Hallgatói kérdésre reagálva azt mondta, a best scenario szerint 18 hónap múlva dobozos termék lehet a kutatásból. Ha csak ez a három műkődik, az már éveket jelenthet mobilitásban, várható élettartamban, önellátásban, stb. És akkor nem beszéltünk az őssejtről, az exon skippingről, a technika fejlődése által jelentett segítségekről (pl. exoskeleton) és egy sor dologról. És idén már volt DMD-s fiú aki megházasodott...

Összegezve, optimista vagyok a jövő tekintetében. Azt sajnálom, hogy magyar érintettek rajtunk kívül nem voltak a konferencián (betegszervezetek, ellátó intézmények képviselői, stb.), így megpróbáljuk mi átadni az információt, remélem, hogy bennetek is sikerül növelni a jövőbe vetett bizalmat és meglátni a fényt az alagút végén.